2011-es bejelentése óta vártuk, hogy elkezdhessük a Flying Cafe for Semianimals nevű, zömmel a STALKER sorozatot is jegyző GSC egykori tagjaiból álló ukrán fejlesztőcsapat kezdettől fogva egyedinek és érdekesnek ígérkező játékának fordítását. A Cradle rögös utat járt be a megjelenésig: megküzdött anyagi nehézségekkel, a vezető fejlesztők között kialakult kreatív ellentétekkel, és több mint egy évet tetszhalott állapotban töltött, miközben a készítők igyekeztek módot találni a stúdió életben tartására és a projekt befejezésére. Mindez valószínűleg a tartalom rovására is ment, legalábbis érezni, hogy sokkal több potenciál (és még legalább egy, végül kihagyott szereplő) lett volna a világban és a történetben, amit a Flying Cafe megalkotott, mint amennyit végül meg tudtak valósítani belőle.

Az olyan egyedi játékvilágoknál, mint amilyen a Cradle-é, fejtörést okoz a környezet és hangulat definiálásában és átélhetőbbé tételében fontos szerepet játszó kitalált nevek és kifejezések magyarítása, még egy angol anyanyelvű fejlesztők készítette játéknál is, hát még, amikor a szöveg egy harmadik nyelvből lett előbb angolra átültetve, így bizonnyal eleve torzult, és a forrásnyelvi jelentés nüanszaiból valamennyi máris óhatatlanul odaveszett. Ilyenkor a játékvilág és a környezet kontextusában megvizsgálva a szöveget lehet valamennyire ráérezni, mit kellene átadnia az adott kifejezésnek, és igyekezni kitalálni rá egy legalább valamennyire megfelelő magyar változatot. Ezen felül csak néhány mongol személy- és településnév átírásának meghatározása jelentett még némi különleges feladatot, egyébként viszont a szöveg sem túl sok, sem túl nehéz nem volt, így a fordítás viszonylag gyorsan elkészült, ám mivel ezzel párhuzamosan még zajlott a DX:HR-DC szövegének javítása és tesztelése, a javítás, tesztelés és kiadás elhúzódott.

A szinte ismeretlen Unigine játékmotorra épülő Cradle a tömörített, semmi támpontot nem adó adatfájljaival elsőre keményebb diónak tűnt, mint amilyennek végül bizonyult, de a türelem rózsát terem alapelv igazolására a megjelenés után valamivel egy még TSL16b-nél is nagyobb varázsló előállt egy kibontóeszközzel, így végre egyáltalán láthattuk a szükséges fájlokat. Pozitívabb fejlemény volt, hogy a játék a megfelelő könyvtárszerkezetbe helyezett külső fájlokat beolvasta, így nem kellett mindenféle trükköket kieszelni a visszacsomagolásra és az 500-600 MB körüli adatfájlok módosítására, az pedig egyenesen csodaszámba ment, hogy a játék a magyar ékezetes betűket (is) helyesen tartalmazó teljes nemzetközi betűkészletekkel rendelkezett és képes volt azokat megfelelően használni is. Ezekből adódóan a magyarítás megoldásához először egy rendkívül minimalista megközelítésben gondolkodtunk, de különféle ötletek, kívánalmak és lehetőségek felmerülése után végül onnan, hogy „bedobunk fél tucat fájlt a játék mellé, és kész”, egy többfunkciós telepítőig sikerült bonyolítanunk a dolgot.