A Transistorban nagyobb szerepet kaptak a különféle statikus szövegek, melyekkel könnyebb volt dolgozni, mint a Bastion dinamikus narrációjával. A kevesebb dinamikus szöveg viszont most több, különböző beszédstílusú hang között oszlott meg az egyetlen narrátor helyett, akik számára írásban is meg kellett találni a saját „hangot”. A beszédhangokhoz tartozó feliratszövegek szereplőnként egyedibb jellegétől eltekintve a szövegezés, szóhasználat sokkal hétköznapibb és maibb volt, akadt viszont egy elég nehezen megoldható feladat. Sok olyan szó szerepel a játékban, melyek hétköznapi jelentésük mellett egy erősen specializált, leginkább informatikai másodjelentéssel is bírnak. És míg ezek a kettős jelentésű szavak angolul szépen működnek, párhuzamosan érvényesülő jelentéseikkel teremtve meg azt a megfoghatatlan kettősséget, ami miatt az ember képtelen egyértelműen eldönteni, mi is valójában Felhőpart (már maga a városnév, Cloudbank is ilyen visszaadhatatlan többszörös jelentéstartalommal bír), magyarul a kérdéses szó két jelentését gyakran két különböző, egymáshoz semmilyen módon nem illeszthető szó, vagy akár összetett többszavas kifejezés adja vissza. Így az alapjelentést választva a többletjelentés elveszett, a másodjelentést lefedő informatikai kifejezés pedig gyakran csúnyán kilógott a szövegből, vagy teljesen megszüntette azt a hatást, amit az angol szóválasztás eredményezett. Amennyire lehetett, igyekeztem különféle módszerekkel minimalizálni az ezeknél a szavaknál bekövetkező jelentésvesztést, de sok esetben elég korlátozottak voltak a lehetőségek, és csak két rossz közül lehetett választani.

Sajnos úgy tűnik, minél gyakorlottabbá válik egy játékfejlesztő, annál hajlamosabb lesz a szokásos problémákkal rendelkező produktum előállítására. Míg a Bastion magyarítása technikai oldalról meglepően zökkenőmentes volt, a Transistornál már visszaköszönt minden megszokott nehézség: a karakterkészletekből hiányoztak az „ő” és „ű” betűk, és a játék kizárólag az általa eleve „ismert” nyelveket volt hajlandó használni. És míg a nyelvválasztás hiányát az ilyenkor jobb híján alkalmazott „írjunk felül egy kiválasztott nyelvet a magyar tartalommal” módszerrel viszonylag egyszerűen orvosolni lehetett, a betűkészlet-probléma súlyosabbnak bizonyult. A játék ugyanis még csak nem is a készítéséhez használt fejlesztőkörnyezet szabványos betűkészletfájl-formátumát használta, hanem annak egy egyedileg átalakított, speciális változatát, amihez TSL16b-nek előbb írnia kellett egy eszközt, mellyel aztán egy többlépcsős, összetett munkafolyamattal egyenként reprodukálni tudta ezeket a fájlokat az alap betűkészletekből, a hiányzó magyar karakterek hozzájuk adása után. (Tegyük hozzá, hogy először szabványos módszerrel készült betűkészletekkel próbálkoztam, a játék panaszmentesen be is töltötte őket, de olyan elfogadhatatlanul „szőrös” minőségben jelentek meg a feliratok, hogy kénytelen voltam egy újabb kört futni vele. – TSL16b)